Hány szállodai API-szolgáltató kell Önnek? Számolja a mappinget

A szállodakereső múlt negyedévben élesedett egyetlen beszállítóval, és egy ideig senki sem panaszkodott. Aztán az értékesítés továbbít egy képernyőképet. Egy ügyfél Isztambult tervezett, a telefonján talált egy négycsillagos szállodát, és megkérdezte, miért nem mutatja az Önök oldala egyáltalán. Nem rosszabb áron. Sehogy. A következő üzenet Önnek szól: vegyünk fel még egy szolgáltatót?
Valószínűleg. De a hány szállodai API-szolgáltató kell Önnek nem lefedettségi kérdés lefedettségi válasszal. Minden felvett beszállító bővíti a kínálatot, és közben olyan szállodákat is küld, amelyek már megvannak, más néven, más azonosítóval, kicsit más koordinátákkal. A második integráció főként kód. Minden utána főként deduplikáció, és pont ez a költség marad ki, amikor beszállítókat számolnak.
Minden beszállító két adatfolyam, nem egy
Egy szállodai beszállító két nagyon különböző dolgot ad át, és az, hogy egyként kezelik, a legtöbb korai hiba gyökere.
Az első a statikus tartalom: szálláshelynevek, címek, koordináták, csillagbesorolás, fotók, szobaleírások, szolgáltatások. Lassan változik. Tömegesen húzza le, tárolja, és napokban mért ütemezés szerint frissíti. A második az élő ár: mi elérhető ezekre a napokra, ekkora létszámra, milyen áron, milyen lemondási feltétellel. Ez a keresés és a foglalás között is változik. Legfeljebb percekig cache-eli, és prebook előtt újra ellenőrzi, bármit mondott is a keresés.
Tehát két cache-élettartam, két hibamód. Az elavult statikus tartalom rossz fotót mutat. Az elavult ár olyan áron ad el szobát, amelyet a beszállító nem fog tartani. Amikor felvesz egy szolgáltatót, mindkét adatfolyamot felveszi, és a statikusban rejlik az igazi munka, mert azt kell egyeztetnie mindennel, ami már megvan.
Miért érkezik ugyanaz a szálloda háromszor
Kössön be három beszállítót ugyanabban a városban, és keressen. Valami ilyesmit fog látni: az egyik beszállító Grand Plaza Hotel Taksim-nek hívja, a másik Grand Plaza Taksim-nek, a harmadik GRAND PLAZA HTL - ISTANBUL-nak. Három belső kód. Három koordinátapár, egymástól pár lépésre. Három fotósorozat, az egyik a felújítás előttről. Az utazónak ez elromlott oldalnak tűnik.
A megoldás egy mapping réteg, és a mező, amely alapján deduplikál, nem a név. Hanem a saját kanonikus szálláshely-azonosítója. Minden beszállító szállodakódja egy mapping táblán keresztül mutat rá: beszállító, beszállítói szállodakód, kanonikus azonosító. A beszállítói kód sosem lesz a katalógus elsődleges kulcsa, mert abban a pillanatban, hogy felvesz egy második beszállítót, ezt a döntést nagyon drága visszacsinálni.
Az, hogy két kódról hogyan dönti el, hogy egy szálloda, illesztési probléma, és ritkán tiszta:
- Egy közös külső mapping kód, ha a beszállítók hordozzák, a legerősebb jel. Nem mindegyik hordozza, és nem minden szálláshelyre.
- Kis sugáron belüli koordináták plusz normalizált név (a „hotel”, a város, az írásjelek és a kis-nagybetű eltávolítása) elkapja a maradék nagy részét.
- A cím és a telefonszám dönti el a szoros eseteket. Ugyanannak a láncnak két egysége ugyanabban az utcában pont az az eset, amikor a név és a távolság egyezik, a szállodák mégis különbözőek.
- Ami marad, emberi ellenőrzési sorba kerül. Találgatásra nem megy élesbe.
A szobák nehezebbek, mint a szállodák
Ha a szálláshely már mappelve van, a szobák még mindig nem egyeznek. A „Deluxe King”, a „Superior Room, 1 King Bed” és a „Double Room - City View” lehet ugyanaz a szoba vagy három különböző. A legtöbb csapat szálláshely szinten hasonlítja össze a szobaajánlatokat ellátás, lemondási feltételek és ár szerint, ahelyett, hogy minden szobanevet megpróbálna beszállítók között mappelni. Ez védhető döntés. Csak hozza meg tudatosan, és mutasson az utazónak eleget a beszállító saját szobaleírásából, hogy tudja, mit foglal.
Egy beszállító, több, vagy egy aggregátor
Három út, és az őszinte összehasonlítás arról szól, ki viszi a mappinget és az árparitási kockázatot, nem a prospektus lefedettségéről.
| Lefedettség | Árparitási kockázat | Integrációs ráfordítás | Ki kezeli a mappinget | |
|---|---|---|---|---|
| Egy beszállító, közvetlenül | Erős ott, ahol a beszállító erős, máshol vékony | Magas: ha az ára rossz, nincs második ajánlat | Egy integráció, mindkét adatfolyam | Senkinek sem kell; egy kód szállodánként |
| Több beszállító, közvetlenül | A legszélesebb, amit kézben tud tartani | Alacsonyabb: tartózkodásonként a jobb ajánlatot választhatja | Beszállítónként egy, plusz a mapping réteg, plusz a karbantartása | Ön, tartósan |
| Egy aggregátor | Széles, az aggregátor forrásai döntik el | Vegyes: azt az árat látja, amelyet továbbadni választ | Egy integráció | Az aggregátor, az Ön ítéletével arról, mi csúszik át |
A középső sorral lehet vitatkozni, és sok csapat vitatkozik is: a mapping birtoklása a találatok minőségének birtoklása is, és vannak, akik sosem adnák ki a kezükből. A lényeg, hogy ez legalább annyira létszámdöntés, mint technikai. A mapping tábla nem határidős projekt.
A szám eldöntése
Piacokat számoljon, ne beszállítókat. Kezdjen egy olyan szolgáltatóval, amely ott erős, ahol Ön a legtöbbet ad el. Vezessen naplót az üresen vagy soványan visszatérő keresésekről és az értékesítés által továbbított képernyőképekről. A második szolgáltatót akkor vegye fel, amikor meg tudja nevezni a városokat és szálláshelyeket, amelyek az elsőből hiányoznak, és ellenőrizze, hogy a jelölt valóban lefedi-e őket, mielőtt bármit aláír.
Minden bővítés egy felsorolható hiányt zárjon be. Ha nem tudja felsorolni, az új beszállító főként olyan szállodák duplikátumait küldi, amelyeket már árul. Külön írtunk arról, hogyan ítéljük meg a travel API-kat a tengelyeik és ne a prospektusaik alapján, és az a keret itt minden jelöltre érvényes.
Ne integráljon mindent saját maga
Van egy negyedik út: egyszer integrál egy olyan platformhoz, amely már tartja a beszállítói kapcsolatokat. Ezen a platformon a beszállítói tartalom beszállítói csoportokon keresztül oszlik meg, nem egy-az-egyhez szerződésekkel, és egy tenant azokat a beszállítókat látja, amelyeket a csoportjai megadnak neki. Fejlesztőként ez a „mely beszállítók állnak a szállodakeresőm mögött” kérdést a kódból a konfigurációba tolja: egyetlen szállodai API-ra épít, a beszállítói mix pedig kereskedelmi megállapodás, nem újabb integrációs sprint.
A cikk kérdéseit ez nem szünteti meg. Kérdezze meg, hogyan kezelik a mappinget azoknál a beszállítóknál, amelyeket megkapna, és tesztelje azokban a városokban, amelyeket árul, ne a demóvárosban. A repülőjegy- és szállodai API-khoz való hozzáférés beszélgetéssel indul, nem önkiszolgáló kulccsal, és pont ez a megfelelő pillanat, hogy ezt megkérdezze.
Mibe kerül az alulintegrálás
A képernyőképről hiányzó szálloda nem egy elveszett foglalás. Egy ügyfél, aki mostantól megnézi a telefonját, mielőtt Önnek ír, és néhány ilyen után ahelyett, hogy Önnek írna. Az iroda semmit sem rontott el a kiszolgálásban. A keresője egyszerűen nem tudta, hogy a szálláshely létezik.
A túlintegrálás másképp kerül pénzbe: három sor ugyanabból a szállodából a találatokban, három lemondási feltétel, amelyet a pultnál el kell magyarázni, három szerződés és három hitelesítőadat-készlet, amelyet forgatni kell. Egyik hiba sem látszik a beszállítók számán. Mindkettő látszik azon, amit az utazó a találati oldalon lát.
Az élő árak oldalát úgy építse, hogy túlélje a lassú beszállítókat; ezt a szállodai elérhetőségi kliens tervezéséről szóló cikkben tárgyaltuk. Aztán hagyja, hogy a megnevezhető hiányok döntsék el, hány szolgáltató áll mögötte.