Travel API összehasonlítás: a tengelyeket mérd, ne a beszállítót

Három beszállítói prezentáció van nyitva három fülön. Mindegyikben van egy dia a légitársaságok hosszú listájával, egy dia a szállodák számával, sandbox, REST és JSON, meg egy support e-mail-cím. Összeraksz egy táblázatot, minden cellába pipát teszel, és a táblázat döntetlennel zárul. Így szokott végződni egy travel API összehasonlítás, ha funkciólistaként készül — és ez rossz befejezés, mert a jövő évedet eldöntő különbségek csak az élesítés után jönnek elő: a foglalásnál, amely a beszállítónál sikerült, nálad viszont timeouttal elszállt; a visszatérítésnél, amelyet senki sem tud feldolgozni; a légitársaságnál, amely rajta volt a listán, de ezen az útvonalon nem lehet rá jegyet kiállítani.
Ez az írás annak a fejlesztőnek vagy technikai vezetőnek szól, akinek meg kell hoznia a döntést, és később meg is kell védenie. Nem rangsorol beszállítókat. Ad összehasonlítási tengelyeket, egy tesztelési tervet, amely az idejét a hibákra fordítja, és néhány kérdést, amelyekből gyorsan kiderül, hogy beszállítóval beszélsz-e, vagy valaki más beszállítójának viszonteladójával.
Miért végződik mindig döntetlennel a funkciólista
Egy ellenőrzőlista azt kérdezi, létezik-e egy képesség. Szinte minden travel API szinte minden sorra igent mondhat, mert a sorok a marketingoldal szintjén vannak megírva: keresés, ár, foglalás, lemondás, jegykiállítás, webhookok, sandbox. Nem az különbözteti meg őket, hogy van-e cancel, hanem az, hogy mi történik, ha egy már kiállított jegyre hívod meg tizenkét órával indulás előtt, büntetődíjas tarifán, olyan útvonalon, ahol a tartalom harmadik féltől jött. Erre a listán nincs oszlop.
Van egy második probléma is. A listát általában maga a beszállító tölti ki. A saját önleírását pontozod.
Travel API összehasonlítás tengelyek mentén, nem beszállítók szerint
A „beszállító × funkció” rácsot cseréld le olyan tengelyekre, amelyeket te magad pontozol, a próbaidőszak alatt gyűjtött bizonyítékok alapján. Az alábbi táblázatot használnánk mi magunk. Lehet, hogy másképp súlyozod a sorokat — egy csak szállodát értékesítő cégnek kevésbé fontos a jegykiállítás —, és érdemes vitatkoznod vele, mielőtt átveszed.
| Tengely | Mit kérdez a lista | Mit kell valójában kideríteni | Hogyan hangzik egy gyenge válasz |
|---|---|---|---|
| Lefedettség | Hány légitársaság és szálloda? | Hányat lehet ezen az API-n keresztül keresni, foglalni ÉS kiállítani vagy visszaigazolni a te piacaidon | Egyetlen nagy szám bontás nélkül |
| Mélység | Van lemondási endpoint? | Mely foglalás utáni műveletek automatizáltak tartalomforrásonként: void, refund, reissue, névjavítás, kiegészítő szolgáltatások | „Ezt az operációs csapatunk intézi” |
| Árintegritás | Valós idejűek az árak? | Milyen gyakran tér el a foglaláskori ár a kereséskoritól, és hogyan jelzi ezt az API | „Az árak mindig élők” |
| Hibaszemantika | Dokumentáltak a hibák? | Megmondja-e a hiba, milyen állapotban van a foglalás, nem csak azt, hogy valami elromlott | Egy általános hibakód mindenre |
| Idempotencia | — | Létrehozhat-e egy megismételt book-hívás második foglalást | Csend, aztán „ilyet még nem láttunk” |
| Supplier of record | — | Kinek a szerződése, kinek az IATA-száma, kinek a BSP-jén megy át a jegy | „Minden nagy GDS-sel dolgozunk” |
| Hozzáférés és támogatás | Van sandbox? | Ki válaszol, ha egy élő PNR elakad, és milyen gyorsan | Egy hibajegy-űrlap és egyetlen név sem |
Két sorhoz egyáltalán nem tartozik kérdés az ellenőrzőlistán. Ez nem véletlen: ezek a sorok kerülnek a legtöbbe, amikor valami félremegy, és ezeket említi a legkevésbé magától egy beszállítói prezentáció.
A lefedettség nem mélység
A légitársaságok listája minden prezentáció legfélrevezetőbb diája. Egy több száz társaságot felsoroló lista több különböző dolgot jelenthet, és ezek közül csak egy az, amit szeretnél.
Egyesek GDS-en keresztül jönnek, és végig foglalhatók és kiállíthatók. Mások NDC-kapcsolaton át, ahol a keresés jól működhet, de a foglalás utáni kiszolgálás — módosítás, részleges visszatérítés, poggyász hozzáadása — az adott társaságnál még kézi lehet. Vannak fapadosok, amelyek tartalmát egy másik viszonteladótól aggregálják; meg tudod jeleníteni őket, néha foglalni is, aztán a jegy olyan úton érkezik, amelyet nem te irányítasz, olyan határidővel, amelyet nem ígérhetsz az ügyfélnek. És vannak, akik azért szerepelnek a listán, mert egyszer felbukkant egy tarifájuk egy keresési válaszban.
Egy társaság, amelyet meg tudsz jeleníteni, de jegyet nem tudsz rá kiállítani, nem lefedettség. Egy kiskereskedelmi terméknél rosszabb, mint ha nem is lenne, mert az ügyfél kiválasztja, fizet, aztán vár.
A szállodáknál ugyanez a forma, csak más szavakkal. A szálláshelyek száma tartalmazza azokat is, amelyeket a beszállító leképezett, és azokat is, amelyeket nem; a múlt héten gyorsítótárazott statikus árakat az élő elérhetőség mellett; az allotmentes, release-időszakos szobákat a free sale készlet mellett. Kérdezd meg, hány szálláshely foglalható élőben azokban a városokban, ahol értékesítesz, és azt is, hogyan vonják össze a saját beszállítóik közötti duplikátumokat — ugyanaz a szálloda háromszor, három áron, egy ügyfélszolgálati jegy, amely csak arra vár, hogy megszülessen.
A gyakorlati teszt szűk. Írd le azt a húsz útvonalat és húsz szállodai várost, amely a forgalmad nagy részét adja — mondjuk Budapest–London, Budapest–Antalya, Hurghada, Róma —, és kérd meg a beszállítót, hogy pontosan ezeket mutassa meg végig működni a sandboxban: keresés, ár, foglalás, kiállítás vagy visszaigazolás, lemondás. Akinek van mélysége, gond nélkül megcsinálja. Akinek diája van, a diáról kezd beszélni.
Mit tesztelj a próbaidőszakban: a hibautakat, nem a boldog utakat
Minden sandbox sikeresen lefoglal egy egyirányú turistaosztályú jegyet egy csendes útvonalon. Erre építették. Az éles forgalmad életének jelentős részét a többi úton fogja tölteni, és a próbaidőszak az egyetlen olcsó pillanat, amikor ezeket láthatod.
Futtasd le ezt a listát, és jegyezd fel, mit adott vissza az API, amellett, hogy utána mi volt valójában igaz:
- Árváltozás keresés és foglalás között. A book-hívás elbukik, sikerül az új áron, vagy külön választ ad, amely megerősítést kér? Meg tudja-e különböztetni a felületed ezeket anélkül, hogy üzenetszöveget elemezne?
- Lejárt ajánlat. Keress, várj tovább, mint az ajánlat élettartama, aztán foglalj. A lejárat külön hiba, vagy ugyanaz, mint a „beszállító nem elérhető”?
- Elfogyott foglaláskor. Készlet, amely eltűnik az árazás és a foglalás között. Milyen állapotban van a foglalás, és felszabadul-e a fizetési zárolás?
- Ismétlés timeout után. Küldj foglalási kérést, szakítsd meg a kapcsolatot a válasz előtt, majd küldd el újra. Most egy PNR-ed van vagy kettő? Ez az egy teszt többet elárul egy beszállítóról, mint a próbaidőszak összes többi része együtt.
- A foglalás létrejött, a kiállítás nem sikerült. Jelezni tud-e az API egy létező, de ki nem állított PNR-t, és megadja-e a kiállítási határidőt?
- Részleges hiba. Több szobára szóló szállodai kérés, ahol az egyik visszaigazolódik, a másik nem. Oda-vissza út, ahol az odaút és a visszaút más forrásból jön.
- Lemondás az ingyenes időablakon kívül. Megkapod a díjat a megerősítés előtt, vagy a számlán derül ki?
- Beszállítói kiesés. Kérdezd meg, hogyan lehet szimulálni. Ha nem tudják, kérdezd meg, honnan tudták meg az ügyfeleik, hogyan viselkedik.
Minden esetben két dolgot pontozol. Először: igazat mond-e az API a foglalás állapotáról? Másodszor: tud-e a kódod erre az igazságra reagálni anélkül, hogy egy ember szabad szöveget olvasna? Egy egyértelműen hibázó API-val könnyebb együtt élni, mint egy kétértelműen sikeressel.
A repülős oldalról részletesebben írtunk a repülőjegy-foglalási API dokumentációjának elhallgatott részeiről, a lassú szállodai beszállítókhoz tervezett kliensről pedig a szállodai elérhetőségről szóló cikkben. Mindkettő jól kiegészít egy tesztelési tervet.
Kérdések, amelyek leleplezik a vékony aggregátort
Egy aggregátorral nincs semmi baj. A legtöbb utazási tartalom valamelyiken keresztül jut el a legtöbb értékesítőhöz. A kockázat a vékony aggregátor: egy réteg, amely egy másik réteg API-ját adja tovább, rátesz egy árrést, és nem birtokolja sem a beszállítói szerződést, sem az operációs deszket. Amikor valami elromlik, a válasznak két cégen át kell felfelé és vissza utaznia.
Öt kérdés gyorsan felszínre hozza:
- Ki a supplier of record ennél a foglalásnál? Kinek a légitársasággal vagy szállodával kötött szerződésén alapul?
- Kinek az IATA-számán és BSP-jén megy át a jegy? Ha a válasz „egy partneréen”, kérdezd meg, ki kapja az ADM-et, ha egy tarifaszabály sérül.
- Mi történik nálatok, amikor meghívom a cancelt? Automatikus hívás a beszállító felé, vagy egy sor, amelyet egy ember dolgoz fel?
- Láthatom az upstream hibát? Egy vékony réteg hajlamos minden hibát egyetlen kódba lapítani, mert nem érti teljesen a kapott hibákat.
- Kit hívok egy elakadt élő foglalás miatt, és ők kit hívnak? Számold meg a lépcsőket.
Egyik válasz sem kizáró ok önmagában. Egy partner IATA-száma rendben lehet, ha a szerződés világosan kimondja, ki viseli a debit memót. Az számít, hogy a beszállító pontosan és gyorsan válaszol-e. A homályos válaszok itt ugyanazok, amelyeket később kapsz, élesben, rosszabb órában.
Mibe kerül a rossz választás
Az integráció az olcsó rész. A drága részek később jönnek, és egyetlen becslésben sem szerepelnek.
Egy dupla foglalási hiba kétszer megterhelt ügyfelet jelent, és egy PNR-t, amelyet kézzel kell megtalálnod és törölnöd, talán már az ingyenes void-ablak bezárulta után. Egy foglalás, amely upstream sikerült, miközben nálad hibaként rögzült, egy lefoglalt, majd automatikusan törölt helyet jelent, és egy ügyfelet, aki azt hiszi, van foglalása. Egy társaság, amelyet megjelenítettél, de nem tudtál rá jegyet kiállítani, visszatérítést, bocsánatkérést és egy soha vissza nem térő ügyfelet jelent. Egy ADM egy olyan tarifaszabály miatt, amelyet a beszállító útvonala sértett meg, annál landol, akié a jegy — tudd előre, hogy te vagy-e az.
Aztán ott a váltás költsége. Minden furcsaság, amelyet elnyelsz — egy kétféle jelentésű státuszkód, egy mező, amely néha string —, az adatmodelledben köt ki. Két év múlva az API-választás már nem egy integráció, amelyet egy sprint alatt lecserélsz; az a foglalási táblád formája. Ez az igazi oka annak, hogy most gondosan hasonlíts össze.
Hogyan illik ebbe a keretbe a saját API-nk
Repülős és szállodai API-kat kínálunk. A hozzáférés beszélgetéssel kezdődik, nem önkiszolgáló kulccsal, amit egyes fejlesztők lassúnak találnak; az ok az, hogy ebben a beszélgetésben hangzanak el a fenti kérdések mindkét irányban — milyen útvonalakra és városokra van szükséged, melyik tartalmat tudod ténylegesen kiállítani vagy visszaigazolni, és ki mit intéz a foglalás után. Ha éppen összehasonlítást végzel, hozd magaddal ezt a listát. A travel APIs oldal az, ahol ez a beszélgetés kezdődik.
Bármit választasz, a próbaidőszak naplója alapján válassz, ne a prezentáció alapján. A prezentáció azt mondja el, mi szeretne lenni a beszállító. A hibautak azt, ami.