Ugrás a tartalomra
Blog

Szállodai elérhetőségi API: tervezés lassú beszállítókhoz

Tekravel Szerkesztőség
Mesterséges intelligencia segítségével írva

A feladat általában ártatlannak tűnik, amikor megérkezik. „Tegyetek szállodakeresést a foglalási oldalra — a beszállító adott egy szállodai elérhetőségi API-t, van sandbox, egy sprint lesz.” Elolvasod a dokumentációt, küldesz egy kérést két felnőttre Budapestre három éjszakára, és jön a válasz. Aztán ugyanezt a kérést elküldöd egy sokkal több szálláshellyel rendelkező városra, és hosszú, kínos ideig semmi sem történik. Amikor végre megjön a válasz, akkora dokumentum, hogy a JSON-parsered elkezdi újragondolni az életét.

Ezen a ponton a munka alakot vált. A szállodai elérhetőség nem egy lekérdezés egy táblából. Ez fan-out: a felhasználód egyetlen kérdéséből sok kérdés lesz sok beszállító felé, és mindegyik a saját sebességével, a saját szókincsével és a saját elképzelésével válaszol arról, mi is az a „szoba”. Az általad épített kliensnek akkor is használhatónak kell maradnia, amikor ez a fan-out még zajlik. Ez az írás ennek a kliensnek a tervezéséről szól — olyan fejlesztőnek, aki jól ismeri a RESTet és a JSONt, de még sosem kellett elmagyaráznia egy szállodának, miért jelent meg egy vendég vissza nem téríthető ára ingyenes lemondásként.

Miért lassabb a szállodai elérhetőségi API a megszokott endpointoknál

Kívülről egy repülőjegy-keresés és egy szállodakeresés hasonlít: kimegy egy lekérdezés, visszajönnek az árazott lehetőségek. A felszín alatt azonban nem ugyanaz a probléma. Ha olvastad a jegyzeteinket arról, mit jelent valójában egy repülőjegy-foglalási API integrációja, akkor már tudod, hogy a keresésben látott ár nem mindig az, amin foglalsz. A szállodák erre még egy nehézséget tesznek: a mennyiséget.

Egyetlen városban több száz szálláshely lehet. Minden szálláshely több szobatípust árul. Minden szobatípust több rate plan alatt árulnak — reggelivel, anélkül, visszatéríthetően, vissza nem téríthetően, tagi áron, csomagáron. És minden rate plan több beszállítótól is jöhet: bedbanktől, channel managertől, közvetlen szerződésből, egy nagykereskedőtől, akivel azért szerződtél, mert egy adott szállodában jobb volt az allotmentje, mint bárki másé. Szorozd össze, és az „egyszerű” keresés egy nagy fa, amely több olyan forrásból áll össze, amelyek sem a nevekben, sem az azonosítókban nem értenek egyet.

A lassú rész tehát ritkán a te kódod. Hanem a leglassabb beszállító, akire úgy döntöttél, hogy vársz.

Fokozatos találatok vagy teljes válasz: dönts tudatosan

Két őszinte módja van a szállodakeresési találatok visszaadásának, és a legtöbb integráció valahol szerencsétlenül a kettő között köt ki.

Várj meg mindent. A backend fan-outot indít, megvárja, amíg minden beszállító válaszol vagy lejár az időkorlát, összefésül, kiszűri a duplikátumokat, rendez, és egyetlen teljes listát ad vissza. Az eredmény tiszta: egy kérés, egy válasz, összehasonlítható árak, mert mind az asztalon vannak. Az ára az, hogy a felhasználó addig nézi a töltésjelzőt, ameddig a leglassabb beszállítód tart. Minden egyes alkalommal.

Küldd, amid van. A backend elindítja a fan-outot, és azonnal visszaad egy keresési handle-t. A kliens lekérdezi a handle-t, vagy nyitva tart egy streamet, és csomagokban kapja a találatokat, ahogy a beszállítók válaszolnak. Az első szállodák gyorsan megjelennek. Az ára a bonyolultság mindenhol máshol: a lista átrendeződik, miközben a felhasználó olvassa, a „legolcsóbb” címke elmozdulhat, és az egyik beszállítótól érkezett szálloda később olcsóbb árat kaphat egy másiktól.

Ha a felületed egy ember előtt álló keresőoldal, szinte mindig a fokozatos megoldás a helyes — az ember böngészik, nem batch jobot futtat, és egy láthatóan dolgozó oldal jobb, mint egy csendben gondolkodó. Ha a fogyasztó egy másik gép — egy árösszehasonlító job, egy vállalati foglalóeszköz, amelynek egyetlen végleges válasz kell —, akkor a várakozás gyakran egyszerűbb és helyes.

Bármelyiket választod, három szabály tartja észnél a fokozatos klienst:

  • Minden csomag hordozza a teljes keresés befejezettségi állapotát, hogy a kliens meg tudja különböztetni a „még nincs több találat” és a „nem is lesz több találat” helyzetet.
  • A találatokat a szerveren stabil szállodakulcs alapján fésüljük össze, nem csak hozzáfűzzük. A kliensnek soha nem kellene magának kitalálnia, hogy két kártya ugyanaz az épület.
  • Az ár szerinti rendezés a keresés befejezéséig ideiglenes, és ezt a felület ki is mondja. A felhasználók megbocsátanak egy beálló listának; egy tévesnek bizonyuló „legalacsonyabb ár” címkének nem.

Szobák és rate planek modellezése úgy, hogy ne omoljanak össze

Itt bukik el csendben a legtöbb szállodai integráció, és a hiba hónapokkal később ügyfélszolgálati jegyként jelenik meg, nem hibajelentésként.

A csábító modell lapos: a szállodának van egy ajánlatlistája, minden ajánlatnak van szobaneve és ára. Szépen megjelenik. Aztán az egyik beszállító „Deluxe King” és „Deluxe Room, 1 King Bed” néven ad vissza nyilvánvalóan ugyanazt a szobát, egy másik ugyanazt a nevet adja két valóban különböző szobára (az egyik városra néz, a másik nem), egy harmadik pedig éjszakánkénti árat ad, miközben mindenki más a teljes tartózkodásra ad árat. Egy lapos lista nem tudja megmondani, melyiket nézed. Csak megmutatja őket.

Az a modell, amely túléli a valódi beszállítókkal való találkozást, legalább négy szintből áll, és ezeket külön tartja:

SzintMit tartalmazAz elkerülendő hiba
SzállodaA saját stabil azonosítód, minden beszállító kódjához hozzárendelveEgy beszállító szállodaazonosítóját használni elsődleges kulcsként
SzobaLétszám, ágyelrendezés, a beszállító saját szobaszövege változatlanulA szobanevek „tisztogatása”, amíg két különböző szoba eggyé nem olvad
Rate planEllátás, visszatéríthetőség, fizetési mód, a beszállító, akitől jöttA reggelit vagy a visszatéríthetőséget a szobanév részeként kezelni
ÁrA teljes tartózkodás összege, pénznem, mely adók és díjak vannak benne és melyeket a szállodában kell fizetniÉjszakánkénti árat mutatni tartózkodásonkénti árak mellett, vagy elrejteni az érkezéskor fizetendő díjakat

Lehet vitatkozni arról, hol húzódjanak a határok — egyes csapatok a létszámot külön szintre emelik, ami ésszerű, amint többszobás foglalásokat árulsz. Amit nem tehetsz meg, az a szintek összevonása csak azért, mert a felület kettőt mutat belőlük. A felület megjelenítéskor lapíthat. Az adat nem.

Egy részlet megér egy külön mondatot: őrizd meg a beszállító eredeti szobaleírását minden mellett, amit normalizálsz. Amikor egy vendég megérkezik, és más szobát kap, mint ami a voucherén áll, az első kérdés az lesz, mit küldött valójában a beszállító.

A lemondási feltételek adatok, nem bekezdések

Sok beszállító szabad szövegként adja vissza a lemondási feltételeket: „Ingyenes lemondás az érkezés előtt 3 napig, utána 1 éjszaka díja.” Nagyon csábító ezt a szöveget kiírni és továbblépni.

Ne tedd. A szöveget nem lehet összehasonlítani, rendezni, szűrni vagy érvényesíteni. A felhasználód a visszatéríthető árakra akar szűrni. A pénzügy tudni akarja, mely foglalások válnak holnap vissza nem téríthetővé, hogy az iroda még a határidő előtt elérje az ügyfelet. A foglalás utáni folyamatnak abban a pillanatban, amikor az ügyfél a lemondásra kattint, pontosan meg kell mondania, mennyit fizet. Ezek közül semmi nem működik egy mondaton.

Modellezz minden feltételt kötbérablakok rendezett listájaként: ettől a pillanattól addig a pillanatig a díj ennyi (vagy a tartózkodás ekkora része, vagy ennyi éjszaka). A határok időzónás időbélyegek — a szálloda időzónájában, nem a szerveredében és nem a felhasználóéban —, mert a „3 nappal érkezés előtt” más pillanatot jelent attól függően, kinek az éjfelétől számolsz. Tárold a beszállító eredeti szövegét a strukturált változat mellett, a strukturáltat mutasd, és a kettő közötti eltérést kivizsgálandó dolognak tekintsd, ne elrejtendőnek.

És foglaláskor ellenőrizd újra a feltételeket, ne csak kereséskor. A két hívás között gyakrabban változnak, mint bárki gondolná.

Mibe kerül valójában a hiba

A lassú keresés konverziókba kerül, ami rossz, de látható — valaki panaszkodni fog. A drága hibák a csendesek.

Egy visszatéríthetőként mutatott ár, amelyet a beszállító vissza nem téríthetőnek tekint, vita egy olyan ügyféllel, akinél képernyőkép van, és a kötbért általában az iroda fizeti ki maga. Egy teljes tartózkodási árként mutatott éjszakánkénti ár önköltség alatt adja el a szobákat, amíg a könyvelésben valaki észre nem veszi. Egy másik szobával összevont szoba egy négytagú családot egy kétszemélyes szobába küld. A szállodában fizetendő, soha nem mutatott díjak egy ötcsillagos értékelésből chargebacket csinálnak. Mindegyik egy az első sprintben hozott modellezési döntés, általában „majd később rendbe tesszük” címkével.

Cache: mit tarthatsz meg és mit nem

Minden csapat, amely szállodai API-t integrál, előbb-utóbb megkérdezi, cache-elheti-e a találatokat, hogy a keresés gyorsabb és olcsóbb legyen. A válasz igen, bizonyos dolgokra — és a köztük lévő határvonal többet számít bármilyen teljesítményszámnál.

A statikus tartalom — szállodanevek, címek, koordináták, fotók, szolgáltatáslisták, szobaleírások — ritkán változik, és pontosan ezt érdemes agresszíven cache-elni a saját tárolódban. Nézd meg a beszállító feltételeit arról, hogyan tárolhatod és jelenítheted meg; egyes licencek ezt korlátozzák. Minden keresésnél élőben lekérni lassú, haszon nélkül.

Az élő árak és az elérhetőség más tészta. Egy cache-elt ár csak találgatás arról, mennyit fog kérni a beszállító, és a beszállítók nem tartják tiszteletben a találgatásaidat. A keresési találatok rövid életű cache-elése elfogadható lehet egy oldal megjelenítéséhez — feltéve, hogy minden foglalási út a pénz levonása előtt újraárazza a beszállítónál, és a felület a megváltozott árat normális kimenetként kezeli, nem hibaként. Egyes beszállítók azt is korlátozzák, milyen gyakran kereshetsz ahhoz képest, milyen gyakran foglalsz; az agresszív cache, amely elrejti előlük a valós forgalmadat, nem olyan kiskapu, amelyre érdemes építeni.

Soha nem szabad cache-elni semmit, ami kötelezettséget jelent: egy lefoglalt ártokent, egy foglalási hivatkozást, egy lemondási ajánlatot. Ezek egy felhasználóhoz és egy pillanathoz tartoznak.

Mielőtt késznek nevezed

Egy rövid ellenőrzés, amelyet érdemes lefuttatni a saját integrációdon, mielőtt valódi foglalásokat bonyolít:

  • A keresés befejezettségi állapotot ad vissza, és a kliens előtte és utána másként viselkedik.
  • A szállodák kulcsa a saját azonosítód, és minden beszállító kódja ehhez van rendelve.
  • A szoba, a rate plan és az ár külön objektum az adataidban, bármit mutat is a képernyő.
  • Minden ár megmondja, hogy éjszakára vagy a teljes tartózkodásra szól, és mit kell érkezéskor fizetni.
  • A lemondási feltételek időzített kötbérablakokként vannak tárolva a szálloda időzónájában, az eredeti szöveg megőrzésével.
  • A foglalási út újraáraz és újraolvassa a feltételeket, mielőtt bárkit megterhel.
  • Semmi, ami kötelezettséget jelent, nem kerül ki soha cache-ből.

Ha azt mérlegeled, hogy mindezt egyenként a beszállítókra építsd, vagy egy olyan platformról indulj, amely már találkozott ezekkel a problémákkal, a szerződéses oldal ugyanannyit számít, mint a kód — a szállodai konszolidátor-szerződésekről és a bedbank árakról szóló írásunk sorra veszi, mit kérj. Saját repülő- és szállodai API-jainkat beszélgetés nyitja meg, nem önkiszolgáló kulcs; ha ezt az utat szeretnéd megvizsgálni, kezdd a beszélgetést a travel APIs oldalon.

A fan-out sosem tűnik el. Egy jó kliens egyszerűen nem tesz úgy, mintha nem létezne.

Tekravel Szerkesztőség

Utazástechnológiai rovat

A Tekravel utazástechnológiai rovata a szakmának ír: irodatulajdonosoknak, konszolidátoroknak és az őket integráló fejlesztőknek. Minden cikket a leírt platformon ellenőrzünk a megjelenés előtt.