White label viszonteladói program: 3 bevétel egy fiókból

A beszélgetés általában egy alügynökkel kezdődik. Egy kis utazási iroda, amely már most is önöktől vesz jegyeket, megkérdezi, nem tudnának-e „nekik is csinálni egy olyan oldalt, mint az önöké” — és rájönnek, hogy fogalmuk sincs, mennyit kérjenek érte, ki fogja támogatni, és hogy nem fog-e versenyezni azokkal az árakkal, amelyeket már most eladnak nekik. Aztán egy második iroda is ugyanezt kérdezi. A legtöbb platform ilyenkor tesz önök elé egy white label viszonteladói programot, és az, amit az utazási konszolidátoroknak kínálnak, jellemzően három különböző üzletet csomagol egyetlen bejelentkezés mögé. Érdemes szétszedni őket, mielőtt bármelyiket beáraznák.
Ezen a platformon a viszonteladói fiókot a konszolidátoroknak szóló oldalról lehet megnyitni, és egy fiók három dolgot tud: white label weboldalakat értékesít, megosztja a beszállítói tartalmát egy hálózattal, és konszolidátorként működik. Ugyanaz a bejelentkezés, ugyanaz az adminpanel. A három gazdasági logikája ennél aligha lehetne különbözőbb.
Három bevételi forrás egymás mellett
Íme az összehasonlítás úgy, ahogy egy üzemeltető rajzolná fel — nem funkciók szerint, hanem aszerint, mi kell már az induláskor, honnan jön a pénz, és minek kell nőnie, ha nő a forgalom.
| Márkázott weboldalak eladása | Beszállítói tartalom megosztása | Konszolidátori működés | |
|---|---|---|---|
| Mit adnak el valójában | Egy storefrontot az iroda saját márkája alatt | Hozzáférést a szerződött beszállítóikhoz, egy csoporton keresztül | Viteldíjakat, és a fizetés előtti foglalás hitelét |
| Mi kell már most | Értékesítési rutin és valaki, aki betanítja az új tulajdonosokat | Beszállítói szerződések, amelyeket érdemes továbbértékesíteni | Jegykiállítási jogosultság, forgótőke és beszedési rutin |
| Honnan jön a bevétel | Amit az irodának felszámolnak, saját feltételekkel | A partnerek által az önök tartalmára tett foglalások árrése | Az alügynököknek eladott jegyek árrése |
| Mikor jön az első pénz | Aláíráskor, ha előre számláznak | Miután a partnerek elkezdenek foglalni | Miután az alügynökök foglalnak — és csak ha el is számolnak |
| Mi nő a forgalommal | Betanítási és ügyfélszolgálati órák | Szinte semmi, ha a csoportok már megvannak | A hitelkitettség, és akik figyelik |
Az utolsó sorról szoktak vitatkozni, ezért lejjebb külön fejezetet kap.
Első forrás: márkázott weboldalak eladása
Maga a termék már létezik, és éppen ez a lényeg. A regisztrációs varázsló közvetlenül az űrlapból, bankkártya nélkül hoz létre egy márkázott oldalt a platform egyik aldomainjén. Az iroda saját domainje később csatlakozik egy vezetett DNS-lépésben, amely automatikusan kiállítja a tanúsítványt. A sablon, a színek, a betűtípusok és a logó az adminpanelből cserélhetők újratelepítés nélkül, a storefront 40 nyelven fut, és minden oldal maga választja meg alapértelmezett pénznemét és a kínált pénznemek listáját.
Mit adnak el tehát, ha nem szoftvert? A döntést és a kézen fogást. Az irodatulajdonos, aki önöktől vesz oldalt ahelyett, hogy egyedül regisztrálna, egy embert vásárol: valakit, aki mellette ül, amíg sablont választ, aki elmagyarázza, miért nem él még a domain, és aki megmondja, mely szolgáltatásokat kapcsolja be. A repülőjegyek, szállodák, csomagutak és programok oldalanként aktiválhatók, és az a tulajdonos, aki mindent bekapcsol, mert ott van, egy olyan repülős fülhöz jut, amelyet senki sem tud kiszolgálni az irodában.
Egy dolgot írjanak bele kifejezetten a velük kötött szerződésbe. Minden oldalnak saját adminpanelje van — saját foglalásokkal, ügyfelekkel, felárakkal, riportokkal és munkatársi szerepkörökkel. Nem önök viszik a boltjukat, hanem ők. Ha ez nincs leírva, egy hónapon belül önök lesznek a fizetetlen back office-uk, amely olyan foglalásokról válaszol kérdésekre, amelyeket soha nem látott.
Ez a forrás fizet általában elsőként, mert aláíráskor számlázhatnak. Ehhez a forráshoz kötődik viszont a legtöbb ember is. Minden új oldal egy új tulajdonos, akit be kell tanítani, és a betanítás nem lesz gyorsabb attól, hogy már csinálták; a tulajdonosok nem lesznek hasonlóbbak egymáshoz.
Második forrás: a beszállítói tartalom megosztása
Ez a csendes forrás, és ezt árazza alá a legtöbb viszonteladó. A beszállítói tartalom itt beszállítói csoportokon keresztül oszlik meg, nem egyedi megállapodásokkal: egy tenant azokat a beszállítókat látja, amelyeket a csoportjai megadnak neki. Egy csoportot egyszer építenek fel — például dubaji és maszkati szállodák, repülőjegy nélkül —, és egy partner hozzáadása annyi, hogy hozzárendelik. Soha senkinek nem adják át a beszállítói hozzáféréseiket, ami pontosan az a csapda, amelyet a beszállítói tartalom partnerirodákkal való megosztásáról szóló cikk leír.
Két dolog dönti el, hoz-e valamit ez a forrás. Az első, hogy jobb-e a tartalmuk annál, amihez a partnereik már most hozzáférnek. Ha a dubaji szállodai áraik ugyanazok a bedbank-árak, amelyeket a régió bármely irodája közvetlenül elér, a partnernek nincs oka önökön keresztül foglalni, és a csoport kihasználatlanul áll. Szerződéses árak, kialkudott allotmentek, egy beszállító, aki olyan feltételeket ad, amilyeneket más nem kap — ettől éri meg csatlakozni a csoporthoz.
A második, hogy a beszállítói szerződéseik egyáltalán megengedik-e a továbbértékesítést. Sok nem, vagy csak feltételekkel. Olvassák el a záradékot, mielőtt megnyitják a csoportot — ne akkor, amikor a beszállító kapcsolattartója olyan irodáktól érkező foglalásokat vesz észre, amelyekről sosem hallott.
A pénz lassan indul. Semmi sem érkezik, amíg a partnerek ténylegesen nem foglalnak, és egy új partner általában egy-két foglalással próbálkozik, mielőtt csoportos utat bízna önökre. De nézzék meg, mit tettek érte: beállítottak egy csoportot.
Harmadik forrás: konszolidátori működés
A konszolidációban mozognak a legnagyobb összegek, és itt a leghosszabb a pénzvesztés lehetőségeinek listája. Nem csak jegyeket árulnak; kölcsönadnak. Az alügynök ma foglal, és az elszámoláskor fizet, közben pedig a kockázatot önök viselik.
Az eszközök többet segítenek, mint régen. Az alügynöki hitelkeretek és az elszámolási számlázás a platform teljes értékű fogalmai, nem egy táblázat, amelyet valaki péntekenként frissít, és a storefront megkövetelheti a bejelentkezést keresés előtt, valamint kézi ellenőrzéssel regisztrálhatja az üzleti ügyfeleket, így a viteldíjaikat csak az önök által jóváhagyott irodák látják. Mindez nem helyettesíti az ítélőképességet. Hogy mekkora hitelt kapjon egy kétfős iroda Sardzsában, az továbbra is az önök döntése, és a hitelkeret-kezelés önálló szakma.
Aztán ott a légitársaságok oldala. Minden jegy, amelyet egy alügynök az önök jogosultsága alatt ad el, olyan jegy, amelynek szabálysértései ADM-ként térnek vissza önökhöz.
A saját viszonteladás árazása
Ebben a részben szándékosan nincsenek számok, mert a helyes számok a piacuktól függenek, és attól, mely forrásokat viszik együtt. A szerkezet többet számít az összegeknél:
- Válasszák külön a beüzemelést a folyamatos díjtól. A munka az elejére esik — betanítás, domain, az első felárszabályok —, így egyetlen havi díj vagy túlszámláz az irodának a második évben, vagy alulfizeti önöket az első hónapban.
- Azt árazzák, amit viselnek, ne azt, amibe kerül. Ha az ügyfélszolgálatuk válaszol az iroda kérdéseire, az a termék. Az embert árazzák, ne a platformot.
- Figyeljenek az egymásra rakódó felárakra. Az önök árrése a megosztott tartalmon, plusz az iroda saját felára a saját oldalán: ez az ár, amit az utazó lát. Minden tenant maga állítja be a felárait, így az a partner, amelyik túl sokat tesz önökre, kiárazza magát, elmaradnak a foglalásai, és a tartalmat hibáztatja.
- Ne adják ingyen az oldalt a foglalási árrés reményében, hacsak az iroda foglalásai ténylegesen az önök tartalmán futnak. Az az ingyenes oldal, amelynek tulajdonosa máshol foglal, tiszta ügyfélszolgálati költség.
A forrás, amely létszám nélkül skálázódik
A tartalommegosztás. Nem azért, mert foglalásonként ez hozza a legtöbbet — az általában a konszolidáció —, hanem mert semmi sem nő benne a partnerek számával. A negyvenedik iroda hozzáadása egy csoporthoz ugyanannyiba kerül, mint a negyediké: egy hozzárendelés. Ha egy beszállító változik, egyszer módosítják a csoportot, és minden partner látja.
A másik kettő emberekkel skálázódik. A weboldalak betanítási és ügyfélszolgálati órákkal. A konszolidáció hitelkitettséggel, a kitettséghez pedig kell valaki, aki figyeli az egyenlegeket, behajtja az elszámolásokat, és nemet mond.
Mibe kerül, ha elrontják
A drága hibák szinte mindig egymásba szivárgó források. Egy viszonteladó húsz oldalt ad el tartalomterv nélkül, az irodák semmi versenyképeset nem kínáló storefrontokat indítanak, és az első megújításkor távoznak — a piacnak pedig azt mondják, hogy a platformjuk nem működött. Egy oldalt vásárolt alügynök hitelt kap, mert „már úgyis ügyfél”, és az első kifizetetlen elszámolásnál a weboldal-szerződés is belekeveredik a vitába. Olyan beszállítói szerződés alapján osztanak meg tartalmat, amely sosem engedte a továbbértékesítést, a beszállító lekapcsolja önöket, és a csoport minden partnere ugyanazon a reggelen elveszíti azt a kínálatot.
Mindegyik egy jó ügyfélnek tett észszerű szívességként kezdődik.
Melyik fizet előbb — és milyen sorrendben nyissák meg őket
A weboldalak fizetnek előbb, készpénzben. A tartalom fizet a legjobban az önök ráfordított órájára vetítve. A konszolidáció hozza a legnagyobb összegeket, utoljára, és a legnagyobb kockázattal. Egy olyan viszonteladónak, amely már nála vásárló irodákból indul, ebből sorrend következik: nyissák meg a tartalommegosztást az ismert irodák előtt, adjanak el oldalakat ugyanezeknek az irodáknak, hogy a foglalásaik az önök tartalmán fussanak, a hitelt pedig utoljára adják — olyan partnereknek, akiknek foglalási és fizetési előzményeit már egy ideje figyelik. A sorrend kevésbé fontos, mint az alatta lévő szabály: soha ne hagyják, hogy az egyik forrás a másikat finanszírozza, hacsak nem döntöttek így tudatosan.
Ha a nettó viteldíjakat még mindig táblázatokban kezelik, kezdjék a nettó viteldíjak alügynököknek történő elosztásával, mielőtt bárkinek weboldalt adnának el.