Repülőjegy-kereső egy meglévő weboldalra: három út, egy tulajdonos

A weboldal már megvan. Van domainje, logója, hat évnyi blogbejegyzése a görög nyaralásokról vagy a grúziai körutakról, és egy kapcsolatfelvételi űrlapja, ami mindent valakinek a WhatsAppjára küld. Most a tulajdonos egy keresőmezőt szeretne a kezdőlapra, ami valódi árakat mutat. A kérdés az, hogyan kerüljön repülőjegy-kereső egy meglévő weboldalra anélkül, hogy újra kellene építeni, és a válasz többet nyom a latban, mint amennyinek látszik. A három út ugyanis nem csak a ráfordításban tér el. Abban tér el, hogy a végén kinél marad az ügyfél, a foglalási adat és a keresőhelyezés.
A három út egymás mellett
Az iframe-widget, a közvetlen API-integráció és a white label webáruház a reális lehetőségek. Az alábbi táblázat aszerint veti össze őket, hogy a végén mi marad a birtokában, ami pont az az oszlop, amit a legtöbb szolgáltatói oldal kihagy.
| Iframe-widget | API a saját oldalakba | White label webáruház | |
|---|---|---|---|
| Mit épít | Egy darab HTML-részletet | Keresőűrlapot, találatokat, utasűrlapokat, fizetést és jegykiállítási képernyőket | Semmit; csak beállítja |
| Megjelenés | Amit a szolgáltató egy dobozon belül megenged | Teljesen a sajátja | Téma, színek, betűtípusok és logó az adminfelületről |
| Kinél van az ügyfélrekord | Általában a widget szolgáltatójánál | Önnél | A saját tenantjában, az ügyfelekkel és foglalásokkal a saját adminjában |
| Ki javít egy sikertelen jegykiállítást | A szolgáltató, amikor sorra kerül | Ön, és az API mögötti beszállító | A platform, miközben a munkatársai látják a foglalást |
| Mit lát a keresőmotor | Semmit; az árak egy másik dokumentumban élnek | Amit az oldalai megjelenítenek | Külön oldalt egy aldomainen, vagy a saját domainjén, ha azt rákötötte |
| Folyamatos munka Önnek | Szinte semmi | Állandó fejlesztési költségsor | Beállítások, árrések és munkatársak |
Egyik oszlop sem nyer minden sorban, és ez a dolog őszinte része. A widget a legolcsóbb induláshoz és a leggyengébb tulajdonlásban. Az API a legerősebb tulajdonlásban és a legdrágább fenntartani. A webáruház a kettő között áll, és a legtöbb iroda számára ez az, ami bezárja a rést.
Kié az ügyfél és az adat
Tegyen fel egy kérdést mindegyik lehetőségnek: amikor egy utazó foglal, kinek az adatbázisába kerül a név, az útlevéladat és az e-mail-cím? Beágyazott widgetnél a válasz gyakran az, hogy a szolgáltatóéba, Önnek pedig egy szűkszavú visszaigazoló e-mail jut. Ez addig rendben van, amíg egy nap nem akar üzenetet küldeni mindenkinek, aki tavaly tavasszal Larnakára repült, és rá nem jön, hogy egy exportálhatatlan rendeléslistája van.
API-val az adat már a felépítésből adódóan az Öné, mert Ön írta a kódot, ami tárolja. Ettől viszont az Ön dolga lesz megvédeni, menteni és egy hatóságnak elmagyarázni. A platformon futó webáruház a foglalásokat, ügyfeleket, árréseket és riportokat a saját tenant-adminjában tartja, szerepkör-alapú jogosultságokkal a munkatársainak, így a kérdés már nem az, hogy megvan-e az adat, hanem hogy a csapatból ki láthatja.
Bármelyik utat választja, az exportálás lehetőségét írásban kérje el az első foglalás előtt, ne az ezredik után.
Az egyes választások SEO-következményei
Itt kerül a sima widget csendben a legtöbbe. A keresőmotorok a beágyazott keret tartalmát annak az oldalnak tulajdonítják, ahonnan kiszolgálják, ez pedig a szolgáltatóé, nem az Öné. Az oldala kap egy keresőmezőt és semmi mást. Nincsenek ároldalak, nincsenek útvonaloldalak, semmi, amit egy robot elolvashatna és rangsorolhatna.
Egy API-integráció adhat valódi, indexelhető útvonal- és célállomás-oldalakat, de csak akkor, ha a fejlesztői megépítik, gyorsan tartják, és eldöntik, hogy a végtelen útvonal-kombinációból melyik érdemel egyáltalán oldalt. A legtöbb csapat, amelyik ezen az úton indul el, leszállítja a keresőűrlapot, és sosem jut el a landing oldalakig.
A white label webáruház egy második oldalt ad az első egyik szekciója helyett. Eleinte a platform aldomainjén él; később ráköthet saját aldomaint, például repjegy.sajatiroda.hu, egy vezetett DNS-lépésen keresztül automatikus TLS-sel. Tartsa tisztán a történetet a fejében: a szerkesztőségi oldal szerzi meg a bizalmat, a webáruház veszi fel a foglalást, és a kettő közötti világos link elvégzi a többit. Ne várja, hogy a webáruház önmagában feljebb tolja a főoldal helyezéseit.
Egy próba, mielőtt elkötelezi magát
Üljön le azzal, aki a telefonokat veszi fel Önöknél, és futtasson végig egy képzeletbeli foglalást mindhárom úton. Ötfős család, két átszállás, egy gyerek más vezetéknévvel az útlevelében, és három nappal később egy lemondási kérés. Hova érkezik ez a kérés? Ki látja az eredeti foglalást? Ki magyarázza el a díjszabályt az ügyfélnek, és milyen nyelven?
Az az út, amelyik ezt a hívást röviddé teszi, általában a megfelelő az Ön méretéhez. Egy kétfős iroda Szegeden és egy húszfős részleg Budapesten másképp válaszol, és egyik válasz sem rossz. Az a rossz, ha a választ akkor fedezi fel, amikor az ügyfél a vonalban várakozik.
Három kérdést érdemes minden szolgáltatónak írásban feltenni:
- Exportálhatom az összes foglalást és az összes ügyfélrekordot, és milyen formátumban?
- Mit látnak a keresőmotorok az oldalamon, az árakat vagy csak egy keretet?
- Mi lesz az ügyfeleimmel, ha elmegyek, és mit látnak ők azon a napon?
Az a szolgáltató, amelyik mindháromra egyenesen válaszol, elárul valamit arról, hogyan telik majd a következő három év.
Mibe kerül a rossz döntés
A drága hiba nem a rossz út kiválasztása. Hanem a legolcsóbb kiválasztása egy olyan okból, ami később már nem igaz. A widget, amit azért választottak, mert egy délután megvolt, abban a hónapban válik problémává, amikor hűséglistát, céges fiókot vagy saját szavakkal megfogalmazott díjszabály-magyarázatot akar. A kontrollért választott API-építés akkor válik problémává, amikor az egyetlen fejlesztő, aki érti, elmegy, és minden beszállítói változás egy olyan repóba érkezik, amit senki nem nyit meg. A gyorsaságért választott webáruház akkor válik problémává, ha senki nem döntötte el, ki veszi fel a telefont, amikor egy jegy nem állítódik ki.
A második évet árazza be, ne az első hetet.
Hogyan kezdje az egyikkel és lépjen át a másikra
Itt semmi sem egyirányú ajtó, feltéve, hogy a saját nyilvántartásait rendben tartja.
- Előbb widget, aztán webáruház. A widgettel derítse ki, hogy a látogatói keresnek-e egyáltalán árakat. Ha igen, költöztesse a keresést egy aldomainen futó webáruházba, és irányítsa oda a régi mezőt. Őrizze meg a widget-időszak minden foglalási hivatkozásának másolatát.
- Előbb webáruház, aztán API. Fusson a webáruházon, amíg meg nem tudja nevezni azt a konkrét dolgot, amit az nem tud. Akkor beszéljen a platformmal a repülőjegy- és szállás-API-król. A hozzáférés beszélgetéssel indul, nem önkiszolgáló kulccsal, úgyhogy nyissa meg ezt a beszélgetést korán, ha gyanítja, hogy szüksége lesz rá.
- Előbb API, webáruház tartaléknak. A saját képernyőiket építő csapatok gyakran megtartanak egy webáruházat biztonsági hálónak azokra az útvonalakra vagy szolgáltatásokra, amikhez még nem jutottak el.
Mielőtt választ, olvassa el, hogyan gondolkodik egy platform a foglalómotor építéséről kontra vásárlásáról, és ha az API felé hajlik, az utazási API-k összehasonlítási keretrendszere megspórol Önnek egy-két telefont. Bármit is választ, ügyfelek tulajdonosaként döntsön, ne egy keresőmező tulajdonosaként.